Az ember nem is gondolná, hogy számtalan fórumon vita tárgyát képezik a női borotvált vagy naturális szeméremtestek. Persze az erősebbik nemet sem kell félteni, ők sem kis angyalok! Ezek az emberek többnyire arctalan valakik, akik testük legintimebb fotóit osztják meg a közönséggel, mintha csak egy szülinapi partin készült fotóról lenne szó. A legszembetűnőbb, hogy a “hölgyek” szívesen játsszák a “kemény csávó” szerepét ezeken a fórumokon, míg a “férfiak” inkább hiúsági kérdést csinálnak az egészből, mit a nők. Mindez véletlen lenne?!
A minap egy női internetes portálon megakadt az egyik blogajánlón a szemem. A nevéből következtetni tudtam, hogy pikáns dolgokról beszél az írója, azonban hatalmas csalódást ért, amikor számos írás csak arról szól, hogy hol kivel, hányszor, hogyan, meddig és milyen módon. “Tevékenységéről” úgy beszél, mintha kiváltság lenne váltogatni a partnereket, és ott díszelegni az oldal tetején, mint valami tömegárú. És valóban tömegárú. Hiszen én is rákattintottam!!
Hiszem, hogy többet jelent nőnek lenni, mint avval kérkedni, hogy hány f*rok járt bennem. Bármilyen fapadosnak is hangzik, engem arra tanított az élet, hogy egy nő igenis őrizze meg a méltóságát, az élet minden területére nézve, beleértve az internetet is, ami manapság óhatatlanul egybefonódik a fejlett társadalmak mindennapjaival.
Az ilyen olcsó megoldásokat csak elítélni tudom, mert a szerző a fentiekhez hasonlóan alakítja a (nem létező) kemény nő szerepét, már – már mártírt csinál önmagából. Valójában csak akkor lenne bevállalós, ha fel merné vállalni az arcát és személyiségét, de így, hogy egy kitalált név(?) mögé bújik, úgy tűnhet az egész, mintha csak egy jól megkomponált erotikus novellasorozat lenne, tele f*szokkal és p*ncival. És lám – lám: így születik az elfojtott érzelmű nők példaképe, akik élete a hasonló portálok olvasgatásával telik, és kitűzött életcéljaik között semmi példaértékűt nem tudnak felmutatni…
Nagymamám mindig azt mondta, hogy “soha nem szabad kiadnunk magunkat teljes egészében a velünk kapcsolatban álló embereknek”. Gyerekként, első hallásra, azt gondoltam, hogy ez is csak egy újabb (ál)bölcselet, de felnőtt fejjel jobban belegondolva már tisztábban látok: párkapcsolatban élek, amihez elengedhetetlenül társulnak a mindennapi csiszolódások, esetleges konfliktusok és a szexualitás, mégsem adom ki magamat az olvasóimnak, függetlenül attól, hogy hányan vannak. Pedig írhatnék a fentiekről, de úgy hiszem, hogy a négy fal között történt dolgok, csakis kizárólag az érintett felekre vonatkoznak, és ezek tudatában, kellő tisztelettel kell bánnunk a témával. Persze léteznek kevésbé elismerésre méltó megoldások, de kinek a pap, kinek a papné….