Múlt héten pénteken lehetőségem nyílt ellátogatni a MOL Kajak-Kenu világbajnokságra, melynek, már a hagyománynak számító, Szeged adott otthont. Beszámoló következik.
A jégkása biznisz fellendülni látszott, hiszen 2 kilométeres körzetben ez volt az egyetlen hűsítő italforrás, 400 forintért, ellentétben a belvárosban kapható 70 Ft/ dl árral. Az érzés retro: már már a Hungaroringet idézné, ha a kilátó egy négyzetméterére nem 0,5 fő járt volna.
Különböző árakért különböző kategóriákba lettünk besorolva, különböző színekkel. Bármennyire groteszk, erről a II. világháborús koncentrációs táborok jutottak eszembe, ahol a melegeket, politikai ellenfeleket és nemzetiségeket is hasonlóképpen különböztették meg egymástól, de megnyugtatok mindenkit: sárga csillag itt nem volt.
A parton falatnyi topokban és nadrágokban tette – vette a szépet a fiatal korosztály. Miért ne tenné?! Hiszen ezért böjtölt télen és tavasszal. Már – már görcsösen, de próbálták a legjobb formájukat mutatni. Ellentétben a kövér öregúrral, aki fittyet hányva a (néző)közönségre bátran trónolt horgász székén, aki az egyetlen áldozat volt aznap: utolsó erejét kilehelve adta meg magát a mázsás súlynak.
A szolgáltatások tekintetében lehetett venni pólót és pólót. Hiába a -20 és 50 %- os kedvezmény, a jó népet csak a vizes ventilátor érdekelte, ami meglehetősen nagyobb népszerűségnek örvendett, mint a verseny, a nyakba akasztható telefontartókról nem is beszélve!
A nap fénypontja, a csekkolásra váró önjelölt pankrátor volt, aki buszbérletével és 380 forintjával szeretett volna bebocsájtást nyeri a versenyre. (Megerősített információm szerint 500 forinttal indult útnak, de az útközben vásárolt csokoládé csappantotta meg tőkéjét.) A negyed órás út alatt önként szórakoztatta a népet: egyesek örömére, mások bánatára. Ezek után nem lesz nehéz kitalálni, hogy én melyik csoportba tartoztam…
További információnk nincs az elmebajnokról, illetve, hogy bejutott a kenu vb-re, de utószóként álljon itt az általa elhangzott aranyköpés: “Tik is az Olimpiára gyüttök?”