Gondolom a dolgozó ember számára nem ismeretlen az a személy, akire sokszor jogosan aggatják a diktátor kifejezést. (A gyengébbek kedvéért azonban elmondom, hogy most a főnökökről beszélek.) Természetesen vannak kivételek, azonban szomorúan vettem tudomásul, hogy manapság kihaló félben van ez a tábor.
Az a tábor, ahol ha hibázol, nem aláznak meg. Ahol anélkül hívják fel a figyelmedet a hiányosságaidra, hogy a sárba tipornának. Ahol emberként tekintenek rád és tanácsokat adva, fejlődésed érdekében tesznek meg lépéseket a fentieket szem előtt tartva.
Ha abból indulunk ki, hogy egy egészséges ember átlagosan hetven évig él, és ebből a hetven évből megközelítőleg negyven évet dolgozik, akkor mindössze 9000 napot dolgozik. Ebből a 9000 napból a háromnegyed részét a többség jó esetben munkával tölti, vagyis: aktív életünk felét csaknem a munkahelyen éljük le. Sokan úgy gondolják, hogy ez abszolút nem számít, hogy hogyan telik el az a 4 vagy 8 óra, csak “telne már el”. Pedig igenis számít!
Nagyon is számít az, hogy a beosztottak, kit látnak felettesükben, és az is, hogy az adott intézmény/szervezet milyen értékeket képvisel, illetve, hogy a légkör mennyire befogadó az új jövevényekkel szemben. De mind ezek közül legfontosabb a hitelesség, mind beosztott és vezető szempontjából is. És ha főnök uraság vagy asszonyság kihasználja pozícióját – amit valljuk be, többségük előszeretettel alkalmaz – ott bukta van. Nem tudom, hogy az olvasó hogy van evvel, de az ilyen embereket nem tudom tisztelni, mint embert. Főnöknek lenni hatalmat jelent, beosztottnak lenni kiszolgáltatottságot. Ennek értelmében hangsúlyos kérdés, hogy a vezető mire használja a hatalmát. A rossz főnök, visszaél a hatalmával. Az USA-ban ezt jogilag büntetik, azonban a munkahelyek többségénél nem fizetik utánad a TB-t. Mégis úgy gondolom, megérné az árát, ha úgy érezném, a munkáltatóm fogalomzavarban szenved. És még szépen fogalmaztam!
Az ilyen agresszorok vagy játszmázók alatt egy cég/vállalat képtelen a fejlődésre, az innovációra, legfeljebb rövid távon képesek teljesíteni. Evvel kapcsolatban felvetődik az a beszédes adat, miszerint napjainkban 100 felső vezetőből átlagosan csak 6(!) nő. Lássuk be, ez nem sok. Ennek valószínűleg az oka nem más, mind a családalapítás. Egy idő után a teljesítmény alapján lépetnek elő. Vagy nem. Persze a válasz a nemek közti alapvető különbségekben is kereshetőek, hiszen a férfiak többsége egy ilyen pozíció megszerzésekor kizárólag a cél és eredményorientáltságot tartja szem előtt, továbbá a hatalomgyakorlást és a versenyben maradást. Ehhez még hozzájárul a társadalmi elismerés és a zsíros bankszámla, ami sok, munkapiacról kiszorult nőnek imponál…de ez egy másik sztori.
A feminin kultúrákban a nemek szerepe kevésbé határolódik el, és a sikeresség mértéke is inkább az emberi kapcsolatok száma és minősége, nem pedig a hatalom és vagyon nagysága. Azonban az az állapot tarthatatlan, hogy a cégek előszeretettel építenek sztereotípiákat leendő női alkalmazottaikkal szemben, és többségüket nem is alkalmazzák – hiába felel meg a kritériumoknak – mert azok, amik. Holott a társadalom alapkövei és drága munkaadó is az anyukája p******* jött ki. Már elnézést a kifejezésért, de ez így van!
Ezt nevezzük diszkriminációnak. Számos példát tudnék felhozni erre, íme ezek közül az egyik: adott egy nagy áruházlánc, aki értékesítő pozícióba keres alkalmazottakat. A kiírás apró betűje így szól: “kizárólag 20 és 35 év közötti nők jelentkezését várjuk!”. Ez is egy ma jelen lévő problémát vet fel: az 50 év felettiek munkanélküliségét. Többségüket szintén nem alkalmazzák. Csupán azért, mert a korral járó testi adottságaikból adódóan nem képesek azt a teljesítményt nyújtani, mint a fiatalok, így a munkáltató kénytelen felvenni egy plusz embert, aki elvégzi a másik ember munkáját.
Elkanyarodtam a témától.
A megoldás nem más, mint egy egyszerű pszichológiai íratlan szabály: légy őszinte önmagadhoz, tedd fel a kérdést, hogy ahol vagy, jó neked, és amit teszel, milyen hatással van rád és embertársaidra, függetlenül attól, hogy milyen pozícióban munkálkodsz. Vond le a következtetéseket és a válasz fényében tedd meg a lépéseket. Persze ez még nem feltétlenül szünteti meg a munkanélküliséget…